Hideg szél fog körbe.
Zöldellő mezőkön
Villanypóznák s görbe
Faágak merednek a csöndbe
A kéklő egek alatt.
Finom szálakat sző
A bíbor szemfedélbe
Lilán az alkonyat
Fehér törzsű nyárfa
Énekel a szélben
S hullámzik a fű
Lépteim alatt.
Zöldbe öltözött, dús szántóföldek felett,
Lenyugvó Nap szülte, bolondos, vad szelek
Ekéikkel szántják, túrják fel az eget
S nagy vizek tükrében nézik munkájukat.
Magasban süvítő, láthatatlan kezek
Felhőbarázdákba rőt ragyogást vetnek,
Sötét éjt aratnak, midőn megpihennek
Madárszárnyak alatt.
Rettegés rohan most a gáton,
Alkonyi szél karcolja a borzongó vizet
Szurkos villanypóznák tövében
Fekete sötétség üli a gödröket.
