Szántóföld szélén
Rozsdás gerincoszlopként
Acéltorony áll.
Merengve nézem,
Viráglevélen mint ül
Békésen a por.
Apró lábnyomok
Díszébe öltözött az
Éjjel hullott hó.
Pókháló libben
Az erdő szövedékén
Áthulló fényben.
Tavaszi zápor
Pereg halkan, levágott
Életünk felett.
Fuldokló posvány.
Holt halak alól lomhán
Mocsárbűz terjeng.
Dombok lágy íve
Felett némán torlódó
Zordon fellegek
Vízcseppek ülnek
Sűrűn egymás mellett
A vonatablakon.
Ezernyi vízcsepp
Reszket fázósan, csendben
A mocskos ablakon.
Tanúja vagyok
A füvek táncának e
Szélben egymagam.
Bús dörrenések
És sötétlő fenyők közt
Villámok járnak.
Délutáni fény
Lejti a gyárkéményen
Fakó táncait.
