Évtizedeken át, talán ezerszer is láttam az autópálya alatt feltűnő tavat az erdős dombhátak ölében. Évtizedekig mozgatta a fantáziámat ez a tó és vadregényes vidéke.
Egy novemberi napon Eszterrel aláereszkedtünk az M3-as tövébe - hogy azután változatos vidéken kóboroljunk, fontos utakat szegélyező rejtett ösvényeken.
Máriabesnyő vasútállomásról a búcsújáró templom felé indulva közelítettük meg az autópályát. Az északra emelkedő dombokat összefüggő erdő borítja, fái között kapitális faóriások is magasodnak.
Az autópályáról letekintve úgy tűnik, mintha egy tó fölött suhannánk át, valójában az M3-as töltése két tó között emelkedik. Közülük csak az északra fekvő látogatható szabadon, a délit drótkerítés védi a céltalaunl bóklászók elől.
Mindkét tó a Babatpusztai tavak láncolatának tagja.
A szürke víztükörre éles, fekete vonalakat karcolnak a fölé hajló ágak. A rideg betonépítmény mélyén fehér arcú, vörös hajú bohóc bolyong, szennyes szájában tűhegyes fogakkal...
A kelet felé emelkedő dombhátakra fűlepte utak és turistaösvények futnak föl. Az erdők és szántók uralta tájat ligetek, fasorok, tisztások teszik változatossá.
Sokszínű a növényvilág is, még novemberben is ezer arcát mutatja. A száraz hangulatú fenyveseket mohával borított akácosok, lágy vonalakkal rajzolt füzesek, göcsörtös tölgyek, öreg nyárfák és sűrű bozótosok váltják.
A lassan fogyó fényben alig láttunk állatokat és az emberi állatoknak is jobbára csak a nyomaival szembesültünk. Domonyvölgy zegzugos földútjai mentén kiterjedt szemétdombok jelzik, hogy primitív szörnyetegek is járnak e tájon.
A 3-as úthoz érve az ösvény elfogyott, vagy mi tévesztettünk utat - mindenesetre egy fekete rögökkel borított, vizenyős szántóföldön át folytattuk barangolásunkat a vonatablakból oly sokat látott, vadszőlővel sűrűn benőtt erdősáv felé, Bag határában.
A Petőfi-forrás melletti kihalt parkolón túl drámai formákba görbült fatörzsek dermedt karjai nyúlnak a komor egek felé.
A hatalmasra fölburjánzó vadszőlőtornyok boglyas démonokat idéznek, ahogy szent őrületbe merevedett, kopár facsontvázakkal vívják néma és mozdulatlan harcukat.
A rozsdától hintett vágányok mintha egy idegen bolygó dzsungelét hasítanák ketté, ahol a túlfejlett növényi élet apokaliptikus árnyékából eltűntek volna az állatok.
Egy időtlen, hangtalan és hideg ősvilág határvidékén jártunk.
Kóborlásunk végén a síneket követve jutottunk el Bag vasútállomására.
