Januárban megáll az idő.
A fák közönyös tetszhalálba dermednek, a gazok, füvek holtan zörögnek a fagyos szélben.
Eltűnt minden rovar, bogár, eltűnt minden hüllő és kétéltű, és eltűnt sok madár is. Csak pár tömött bundás, borzolt tollú túlélő hallgatja halkan az idő könyörtelen kerekének jeges csikordulásait.
Meg a drótok monoton zümmögését a szitáló ködben.
Januárban a végtelen világűr néma és fagyos csendje ereszkedik a világra.
